
A felfedezõjérõl Hanny objektuma névre keresztelt képzõdményt egy holland tanárnõ találta a Galaxy Zoo projekt keretében, melynek célja, hogy amatõr csillagászok segítségével gyorsítsa fel milliónyi galaxis osztályba sorolásának hosszadalmas, és egyelõre még nem teljes mértékben automatizálható munkáját. A meglepõ alakú objektumról aztán kiderült, hogy egy olyan gázfelhõ, melyet a tõle 70 ezer fényévre lévõ IC 2497 katalógusjelû galaxis centrumában helyet foglaló kvazár sugárzása gerjeszt. Hanny van Arkel objektuma tehát nem más, mint a hozzánk legközelebbi kvazár visszfénye.
A galaxis és a gázfelhõ becsült távolsága alapján 70 ezer évvel ezelõtt a kvazár még ereje teljében volt, azaz volt akkora luminozitása, hogy sugárzása fénylésre kényszerítse az adott távolságban lévõ gázfelhõt.
Kevin Schawinski (Yale University) és munkatársai a Suzaku és az XMM-Newton röntgenteleszkópokkal vizsgálták a kvazár sugárzását és azt találták, hogy az legalább kettõ, de valószínûleg inkább négy nagyságrenddel gyengébb, mint 70 ezer évvel ezelõtt. Ez viszont azt jelenti, hogy a környezetébõl anyagot elnyelõ szupernehéz fekete lyuk valamikor az elmúlt 70 ezer év során leállt, így Hanny objektuma tulajdonképpen az aktív életének végsõ, jól látható lenyomata. A közeljövõben, miután a kvazár sugárzásának utolsó fotonjai is elérik, a zöld gázfelhõ valószínûleg el is fog halványulni.
A legközelebbi kvazár ilyen gyors elhalványulása azért érdekes, mert eddig azt gondolták, hogy ennek a folyamatnak az idõskálája sokkal hosszabb, több millió év is eltelik a csúcsintenzitás elérése és a kvazár halála, azaz sugárzásának jelentõs csökkenése között. Hanny objektuma azonban felhívta a figyelmet arra, hogy valószínûleg nem ez a helyzet, és az eset alapján talán a galaxisok és a központi fekete lyukak együttes fejlõdésérõl alkotott képünket is módosítani kell.
A röntgenintenzitás ilyen drasztikus és gyors csökkenését a fekete lyukba hulló anyag mennyiségének jelentõs csökkenése, vagy az akkréciós állapotban beállt változás okozhatta, melyet a tömegbefogási korong instabilitásai indukálhatnak.
Nem elképzelhetetlen a feltámadás, a most tapasztalt folyamat fordítottja sem, tehát az, hogy a jövõben hasonló idõskálán az akkréció esetleg visszaáll majd egy magasabb luminozitást eredményezõ állapotba. Mivel az IC 2497 közel van hozzánk és a kvazár csillagászati idõskálákon mérve gyakorlatilag most állt le, a galaxis jól tanulmányozható a kvazártól nem zavart állapotában, például vizsgálhatók annak nyomai, hogy a kvazár aktív fázisában milyen hatást gyakorolt kozmikus környezetére.
